MAROSMENTI-RUDIFOGó MAZSOLA: SIKERES VADDISZNó UTáNKERESéSE

Elindultam vadászni a legtapasztaltabb Tacskómmal. Kissé hűvös, szeles estének néztünk elébe, de azért elindultunk lesvadászatra. Kiértünk a területre, kis séta után felültünk a magaslesre és vártunk. 16:25 perc magasságában hallottam egy nagy reccsenést, gondoltam jönnek a disznók, de nem felénk tartottak. Bevallom őszintén előtte kétszer is ültem ezen a lesen és szintén többször hallottam őket. 17:15 perc felé járt az idő és ismét hallottam töréseket, erősen figyeltem, egyre közelebb jártak. Egyszer csak balra tőlem megpillantottam a domb oldalban két vaddisznót. A másodikat megcéloztam és lőttem, kb. 100-120 m-re volt tőlem. Éreztem, hogy meglőttem. Vártam, összepakoltam a cuccaim és elindultam megkeresni a rálövés helyét. Egyből meg is találtam, volt vér szépen. Később ráraktam a kutyám, hogy hadd dolgozzon egy kicsit. Elindultunk a csapán, mondanom se kell, hogy a disznó a kefe sűrűbe váltott be. (Visszatértek a tavalyi emlékeim egy pillanatra mikor 6 km-t mentünk egy barátommal egy nagy kan után szintén ezen a helyen. Sajnos az a disznó nem lett meg, mert nem tudtam odaérni a kutyámhoz a nagy sűrű miatt, miközben állította a lábon lőtt kant.) Szépen dolgoztuk ki a csapát, volt vér is. Annyit hadd mondjak el, hogy négykézláb tudtunk csak haladni a kutyával, mentünk vagy 600-700 m-t a kefe sűrűben, 10 cm-es hóban. Egyszer csak hallottam egy reccsenést, a disznó még élt, elég közel jártunk hozzá. Ezért hajszára engedtem a Tacskóm, 100 m- hajsza után állította, csaholta is. Nagy nehezen csendben, jó széllel megközelítettem kúszva a disznót, és fekve tudtam csak leadni a kegyelem lövéseket. Többször is megakarta támadni a kutyát, utólag kiderült a vaddisznónak kissé alacsony lövése volt. Tisztelet a vadnak.