VONSZALéK, UTáNKERESéS, VéRCSAPA -TACSKó

A Tacskó, mint utánkereső vadászkutya tökéletesen alkalmas a sebzett vad megkeresésére. Ezen képességét mérik fel és értékelik a vércsapa munkavizsga alkalmával. A vércsapa vizsga célja, hogy a sebzett, vérző nagyvadat a sebzés után több órával megtalálja.  

Vércsapa vizsga változatok:

Speciális: A csapa hossza 1000 -1200 m legyen 3 töréssel, negyed liter vér felhasználásával és minimum 12, maximum 24 órás lehet. Amennyiben a kutyát hajszára engedik, ez a csapa kétharmadánál kb. 700 m-nél történik, utasításra.

Könnyített: A hossza 400 m két töréssel, negyed liter vér felhasználásával, a csapa 2-4 órás lehet.

Én mindig azt vallom, ha a kutyát érdekli a vad, akkor elő kell tudni hozni belőle a benne rejlő képességeket. Tehát, egy vadászkutya esetében szükséges a gondos felkészülés, hiszen kutyánk is folyamatosan tanul, ez idő alatt fejleszti ki a benne lévő készségeket képességekké. 

A terep világos szálerdő legyen, változatos aljnövényzettel fedett sarjerdővel. A csapa utolsó szakasza olyan terepen vezessen, hogy a kutya viselkedése a vadhoz való közeledéskor jól megítélhető legyen.

Első alkalommal jó órás nyomot készítsünk, majd fokozatosan növeljük az időt és távolságot, nehezítsük a csapát a Tacskónk egyéni szintjének megfelelően. Használjunk csapacipőt a nyomfektetéskor.

Először szarvas, őz, vaddisznólábbal, fejjel készítsük a vonszalékot, majd fokozatosan térjünk át a vérre. (Vad: nagyvad egész teste, csülökkel, fejjel.)

Szigeti Jánossal, Link: http://www.vadaszat.net/hirek/2009/utankereso.htm

Jelöljük ki a töréseket, kanyarok számát. A rálövés helyénél és töréseknél helyezzünk el bő vért (sebágy), vadszőrt, nyesedéket. A csapa végére mindig helyezzünk ki valamilyen vadrészt, vaddisznó bőrt, annak érdekében, hogy a Tacskónknak legyen sikerélménye, legyen miért megdolgoznia.

Nyomfektetés, gyakorlás sík terepen:

  

A munkához a kutyának speciális, széles nyakörvre és hosszú vezetékre van szüksége. A vezeték soha ne feszüljön, a végén hurok ne legyen, az elakadás miatt. A vezeték mindig a földön csússzon utánunk.

A csapa kidolgozása alatt soha ne irányítsuk a kutyát, ha pár méterre eltávolodik, de újra visszatér a nyomra, az nem hiba. (Vegyük figyelembe a széljárást is.)

Csak akkor avatkozzunk be, ha kutya már magától nem térne vissza a csapára. Helyezzük vissza a csapára, vagy az utolsó rálövés, törés helyére és folytassuk tovább a munkát. Ez azért is nagyon fontos, hogy tovább dolgozhasson a kutyánk, illetve a végén találja meg a vadat, vadrészt, hogy legyen sikerélménye. 

Fontos: mindig bízzunk a Tacskónkban!