KENNELTÖRTÉNET

PROTSIONUS URSAMBOL 
(Protsionus Carambol x Protsionus Opera)

„A vaddisznó támadókészsége leginkább az ?t állóra csaholó kutya iránt megnyilvánuló fékevesztett dühén mérhet? le. A kutyát egyformán gy?löli a vaddisznó, legyen az kan vagy koca, süld? avagy pár hónapos malac. Ha sebzett vagy sarokba szorított disznóról van szó, nemt?l és kortól függetlenül biztosan támadja is a kutyát.” 
Id. Fuchs Antal
 

Igazából már gyerekkoromban kezd?dött a vadászat, a kutyák iránt való érdekl?désem, édesapám vadász, vadászboltos. Emlészem, mikor hazahozta nekem a szarvas lábakat és a lakótelepi garázsunkban kiraktam, rendezgettem ?ket.

Szintén ?rzöm emlékét azoknak a vadászatoknak, amikor együtt mentünk vadászni a Mecsekre egy zárt nagy magaslesre, pontosan megvan az útvonal a fejemben, emlékszem a vaddisznó túrásokra, a szóróra, sózóra, a nagy hóra, a meleg teára, a szendvicsek ízére, amit csinált nekem. Volt szalámis, sült húsos paprikás. Természetesen, ahogy felmásztunk a lesre és megettem a szendvicsem, csokim, utána mindig elaludtam. A közös vadászatokhoz tartozott a kutyák iránti szeretet is. Volt kés?bb egy Welsh Terrierünk-Don, aki magabiztosan, szenvedélyesen hajtotta a vaddisznót a hajtásokban, soha sem sérült meg, veszett el, okos kis kutya volt.

"?si örökség ez, amit az egyik ember örököl a másik nem". Nekem szerencsém van, mert apám révén örökölhettem, ezt az ?si szenvedélyt. Az évek alatt sokszor kísértem el apám vadászni vagy csak etetni, gondozni a vadakat. Pár magaslest is építettünk együtt. Minden egyes pillanatnak megvan a maga szépsége. Mindig tanultam valamit. Meg tanultam tisztelni, szeretni az erd?t, a vadakat, megtanultam a fegyelmet, értékelni a szépet, meglátni a jót. Számomra a vadászat életre szóló szenvedély, tanulás, feladatok megoldása. Jó pár év elteltével, vadászvizsgát tettem és vadász lettem. Vadász emberként sokat nem gondolkoztam azon, hogy milyen kutyát szeretnék. Miért pont a szálkássz?r? tacskó mellett döntöttem, hát kezd? vadászként az els? pár vaddisznóm elveszett, sebeztem, nem tagadom izgultam. Szerintem sokan így vagyunk vele, hogy nagy az izgalom mikor vadászunk, miel?tt l?nénk, mikor célzunk és amikor eljön a pillanat, meghúzzuk az elsüt? billenty?t eközben az ember természetesen izgul, f?leg kezd? vadászként. Kedvenc lesemen ültem és többször is átgondoltam, hogy sokszori eredménytelen keresések miatt szeretnék egy szálkássz?r? tacskót, aki segít majd nekem a vadászatokon. Érdekelt a fajta, tetszett, elkezdtem egyre többet tájékozódni, olvasni róla. Vadászmesterem is sokat segített ebben, mert nagy kutyás és tapasztalata révén elmondta, hogy mit is jelent neki ez a fajta. Jelenleg is tart tacskót kizárólag utánkeresésre a vadásztársaságunknál. Talán az egyik legnagyobb vaddisznó utánkeresésem vele volt. Terep rendkívül s?r?, nehéz mind a kutya, vezet?je és a vadász számára is. Azon a reggelen, több óra keresés, kúszás, három sebágy meg találása után sem tudtuk utolérni a nagy kant, az el?bb említett viszonyok miatt, pedig a tacskója háromszor is megállította a disznót. Ezek a pillanatok az óta is sokszor eszembe jutnak.

Tovább olvasom...