Szép este volt. Már mikor elindultuk otthonról, gondoltam magamban, hogy ma korán fognak mozogni a vadak, hát így is történt.
Öt szarvast láttunk mielőtt jöttek a disznók: egy tehenet egy idei borjúval, 15 perccel később megjelent ismét két tehén a szórónkon, egy órán keresztül csipegettek, majd tovább álltak. Ezután ismét hallottunk egy kis törést egy bika jelent meg előttünk, de nem sokáig láttuk.
Már majdnem kezdtük feladni a vadász reményt, de ma jönni fognak a disznók, egyszer csak mondom édesapámnak "jönnek, hallom őket", nagy erdő zúgások...verekedtek a disznók. De ma nem felénk tartottak a hang alapján távolodtak tőlünk.
Egész későre járt már, egyszer csak a másik irányból hallottuk, hogy felénk tart valami, sejtettük, hogy vaddisznó, kis idő múlva, meg is jelent előttünk, tisztán láttuk távcsővünkben. Egész közel volt lesünkhöz, egy egyes disznó volt. Mondtam édesapámnak célozza meg és lőjön. Majd lőtt, hallottuk a becsapódást, a lestől jobbra ment el a sűrűben, tudtuk, hogy megvan a disznó.
Kicsit vártunk, majd megkerestük a rálövés helyét, megtaláltuk, de nem volt vér. Kerestünk, kerestünk, de semmi vér. Természetesen jó vadászhoz híven nálam volt fiatal kan szálkásszőrű tacskóm. Ráraktam a rálövés helyére és elindultunk, szépen ment a kutyám, vér még mindig nem volt, de a vezetéken éreztem, láttam kutyámon, hogy az irány jó, helyes nyomon vagyunk. Majd egyre sűrűbb lett a terep, alíg bírtunk menni a kökönyösben. Gondolkoztam, hogy mi legyen, azt tudtam, hogy a disznó már nem él, mert hallottuk, hogy nem ment messzire, ezért elengedtem a kutyám, keresgélt, lég szimatolt, ment szépen előttem. Egyszer csak hallom a csaholását, odaértem ott fogta a dermedt vaddisznót.
Rendkívül örültünk, mert első önálló utánkeresése volt tacskómnak.
Mind végig bíztam a kutyámban és végül meg is lett az eredménye!
Kutya: Marosmenti-Rudifogó Mazsola
