MUNKÁBAN A TACSKÓ

Bassotto di Corleone Luna & Palinka z Dziada Pradziada & Bassotto di Corleone Himera & Rudzik z Dziada Pradziada

Ma mentünk, mentek a kutyáink átlagosan 23km-t kemény terepen, komoly nádasokban, kefe sűrűben, ahol állították a kutyáink a sebzett vaddisznót, nem tudtam bemenni nekik segíteni, hát megoldották, sérülés nem történt. Köszönöm munkabíró barátaimnak ezt a komoly napot, gratulálok a kutyáknak.

Hajnalban már úton voltunk Bassotto di Corleone Himera kutyámmal a vadászatra és egyben munkavizsgára, elsők között érkeztünk a kiváló területre, ahol egy kis hó leesett az éjszaka folyamán. Örültem, mert mostanában 18 fokban vadásztunk, de tegnap reggel -8 fok volt.

Négy hajtást terveztek a munkavizsgán, első körben a Lengyel fajták mutatták meg valójában mire képesek, Himera a 2. hajtásban indulhatott, tetszett a hely nagyon, nehéz dombos terep, néhol fiatalos, néhol szederinda és persze a Lengyel fenyvesek. Már az elállás előtt láttam kijártnak a repcére a szarvasok, illetve a szélekben láttam süldő nyomokat, kisebb túrásokat, gondoltam is magamban itt biztos lesz egy kis "játék" a kutyának.

Pár perc várakozás után bíróm engedélyt adott a csatolásra, Himi szépen lenyomozta balra tőlem a területet, ezután fölöttem dolgozott a sűrűben, ahol rövid időn belül állítottak is a kutyák, elsőnek egy Német fürjészeb indult meg a kondával, utána egy Szerb trikolorkopó, mögötte pedig Himera illetve még egy kopó. Szerencsém volt, mert mindegyiket láttam, megfigyelhettem a különböző adottságokkal, munkastílussal rendelkező kutyákat. Bíróm mellettem erősen figyelt és kérdezte merre van a kutyám - az Ultracom Global R10i Hybrid nyakörvem segítségével követtem a munkát 300-400m-en keresztül folyamatosan ugatott, 600m-ig ment a disznókkal egészen az úton lévő elállókig, ahol lövést is tettek. Ekkor már tudtam, hogy értékelhető lesz a munkája. Az úton kereste a vissza utat, melyet meg is talált és újra csatlakozott a hajtáshoz, rövid időn belül pedig vége lett. A GPS készüléket figyelve látom visszafelé jön, már látom a vadászokat az egyiknek a kezében egy róka, na mondom ott lesz Himera egyszer csak látom a kolléga magasan tartva hozza felém a kezében a kutyát, közben mindenki nevetett biztosra tudtam megmutatta mit tud a rókával. Utána már mondták is a történetet és gratuláltak e remek kutyához!

Igazából ez mindennél többet ér, hogy elismerik a tenyésztői munkád szép szavakkal. Sokadszor bizonyította mire képes ez a különleges kutya! Nála keményebb fejű (mentálisra gondolok), mindig, de mindig menni akaró kutyával én nem találkoztam még, keményebb, mint a legerősebb kanom, hihetetlen.

A 2. hajtás véget is ért, a bírok hangosan egyenként értékelték a munkákat, további két hajtásban nem is kellett részt vennünk, pedig kérdeztem nem e mehetnék, mert kölykei voltak Májusban, nemrég tüzelt, láttam rajta hatalmas energiája van.

A sötétbe nyúló eredményhirdetésen ismét kiemelték a munkáját - első diplomás munka 63/68pont, melyre büszke vagyok!

(Helyezett itt nincs ilyen típusú vizsgán)

Köszönöm szépen a kedves szavakat, fogadtatást és a rengeteg süteményt.

Gímszarvas ünő sebzés: csontos láblövés, 800m vezeték munka, kolléga megtudta neki adni a kegyelem lövést mire odaértem Rudzik z Dziada Pradziada kutyámmal, kegyetlenül jót mentünk fiatalos fenyvesekben, szálasokban.

Dolgozz velük keményen, bánj velük úgy, mint a hősök

A 2019/2020-as vadászati idény utolsó 2 napos hajtásainak néztünk elébe, előtte este az erdészeti térképen megnéztük a területeket, ahol másnap dolgozni fogunk, rendkívül nehéz terepen, tele mély árkokkal és völgyekkel, sűrűkkel, 16 km-re becsültük a napi távolságot, már akkor tudtuk ez több lesz (napi 23 km lett), főleg a Tacskóinknak, mivel ők eleve többet mennek, mint mi. Este még feltöltöttük a GPS-t, előkészítettük a felszerelést, megetettük a kutyáinkat és lepihentünk.

Hamar elérkezett a reggel, viszonylag jó időnk volt, de este már riasztást adtak ki a nagy szél miatt, de hát nincs mit tenni ilyenkor is megy a "hajtó gyerek" illetve mint tudjuk, vadászathoz sosincs rossz idő, egy biztos a kutyáink nem fognak minket hallani és a sípot sem, örülünk majd, ha megfelelően tudunk kommunikálni egymással. Hála a modern technikának már egymást is látjuk a hajtásokban nemcsak a kutyáinkat. A szokásos reggeli várakozás, készülődés és több kilométeres traktorozás után felállt a hajtósor, már csak a jelet vártuk az indulásra. Megérkezett a telefon "indulás", hopp-hopp, hajtsd ki, a kutyáink erősen bekezdtek, szépen együtt dolgozva haladtak előttünk párszáz méterre. Az elején ilyenkor azért több a kommunikáció, melyik kutya merre tartózkodik stb. Külön öröm volt számomra látni, ahogy Rudzik kutyám gyönyörűen ment egy gím spíszerrel, barátom kutyája Boni és Himera együtt dolgoztak, elég sokat segítik egymást, fiatal kutyákról beszélünk. Az említett terep egyre jobban kezdett nehezedni, egyre több sűrű és árok keresztezte utunkat. Az első átállás után, kevés megállással ismét elindultunk bele a közepébe. Az eszméletlen embert próbáló sűrűbe, ahol alig bírtunk haladni, a kutyáink is a nagyobb váltókon bujkáltak.  Olyan 12 és 13 óra magasságában pedig bekerültünk teljesen a dzsungelbe, ahol balra tőlünk 43 m-re megszorítottak a kutyák egy nagyobb disznót, én nem láttam, de a barátom igen, "mondja nagy kan" és már lesem vettem a szemem a telefonról, néztem mely kutyák állítanak, 2-3 kutya szorította a kant, folyamatosan ugatták, ki akarták mozdítani. Aztán csak két kutya maradt ott. Himerával az élen, csak ugatták és ugatták, próbáltam segíteni, közelebb menni a kutyákhoz, jobban adtuk a hangot, de aztán egyszer csak egy felsírás, "a barátom mondta: az egyik kapott". Nem volt jó előérzetem, "rohantam" a kutyához, de közben már láttam a GPS-n közelít felém Himera, letérdeltem és közben láttam megszúrta a kan a bal oldalát a lágy részen. A kutya kisebb sokkba volt, megvizsgáltam a sebet, mélynek láttam. Sajnos azonnal kiállni nem tudtam a hajtásból és kivinni a sérült kutyám, vittem a kezemben, illetve néha letettem, hogy lássam, hogyan viselkedik, nem volt sokkos állapotban, a seb vérzett, de nem vészesen, ahogy kiértünk a kefe sűrűből, hallom mondják elesett a nagy remete, megkérdeztem hol van. A sapkámat levéve, közben megpillantva a nagy kant, láttam egy öreg harcos fekszik előttünk, 6 év körüli, ezüstérmes, de biztosan érmes remete. Lehajoltam, megnéztem közelebbről, közben sok gondolat futott át a fejemben. A barátom, aki hajtásvezető és szintén Tacskós, kiszólt a rádión, hogy jöjjenek be a legközelebbi lőálláshoz a kutyámért, kivittük a hajtásból, a másik barátom már hívta is a leszerződött orvost. Mikor kiértünk a hajtásokból, gyors átöltözés után, egyből indultunk is az orvoshoz a sebét kitisztítatni és ellátni. Közben hívtam öcsémet, hogy jöjjön el Himeráért és vigye haza, hogy állandó megfigyelés alatt legyen. Továbbá, hívtam még az állatorvosom, hogy elmondjam neki a történteket, illetve egyeztettünk másnapra, hogy azért ő is ellátja a kutyám, mint kiderült fel kellett nyitni a sebet, mivel 5-6 cm hosszan beszúrt a kan, de szerencsére nem mélyen, valószínűleg átgázolt rajta, mikor kitört, mert különben sok esélye nem lett volna a túlélésre, de így is 2 cm-en múlott az élete. A másnapi szintén embert próbáló hajtásnap után 61 db nagyvad került a terítékre, ott láttam utoljára a remetét, mindenki őt csodálta, talán még nagyobbnak is tűnt, mint előtte.
Himera több mint egy hónapot volt táppénzen, ezután ismét megkezdtem vele a tréningeket, félelem, sőt még annak a jele sincs benne, a 3. kerti munka, illetve a visszanyert kondíciója után keményebb lett a kutya, mint valaha, gyűlöli a disznót! Jelenleg folytatjuk a tréningeket és készülünk a következő vadászati idényre.

A tegnapi nap folyamán kutyáim - Rudzik z Dziada Pradziada & Bassotto di Corleone HIMERA 13 km-t tettek meg a hajtásokban, munkánkat 3db Tracker G1000 Maximal és egy Supra segítette. A nap végére 17 db nagyvad került terítékre.

Tegnapi nap folyamán átlagosan 12  km feletti távolságot tettek meg a tacskóink rendkívül nehéz terepen (árkok, völgyek), a 2. hajtásban javarészt 2 m magas szederindában mentünk, mely embert próbáló volt, néhol a kutyáink is alig alig tudtak haladni, de megszorították a disznókat. A nagy remetét forgatták, dobálta is a kutyákat, de szerencsére sérülés nem volt. A munkánkat segítette két Tracker G1000 Maximal és egy SUPRA. Külön gratulálok Tengelic-melléki Bekinek, Máté B. fiatal kutyájának szépen dolgozott!
Bassotto di Corleone HIMERA és Rudzik z Dziada Pradziada szintén szépen kerestek, dolgoztak, Rudzik 4 disznót is kiforgatott előttem, a kis tacskó szenzációs orrának köszönhetően állandóan ment velük és kitartóan ugatott. A nap végén 16 disznó került terítékre.

Nagyon nehéz terepen, a tegnapi nap folyamán kutyám Rudzik z Dziada Pradziada 16,6 km-t tett meg két hajtásban. Néhol embert próbáló vízelnyelő árkok, völgyek voltak, ahol esve, kelve tudtunk csak átkelni vagy lecsúszni a nagy sárban. 
Az előttem megbújó jó kant kutyám kitünő munkával kimozdította a sűrűből és ment vele egészen az utolsó útjáig, szenzációs volt ezt a munkát nézni és szerencsémre kétszer is láthattam közben a kant. A dermedt kant is folyamatosan csaholta, melyet 1 km-re tőlem a Tracker G1000 MAXIMAL gps és applikáció segítségével figyeltem. A második képen látható a dermedt kan és Rudzik a mély árokban, miközben behívom a kutyámat. 
Terítékre került: 3 róka, 4 gím szarvas, 23 vaddisznó, melyből 5 kan.

Üdv a vadásznak és tisztelet a vadnak,

Bassotto di Corleone Himera 15km-t tett meg nehéz terepen 5cm-es hóban, mely reggelre sajnos megfagyott és a jég felsértette három helyen is a kutyámat már az első hajtásban, szerencsénkre az átállások közben tudtunk eleget pihenni. Nagyon nehéz, sűrű, fedett terepen mentünk egész nap rengeteg disznó közt, mely sokszor igen veszélyes volt.
Le a kalappal a kutyák előtt, jópár sebzettet is előszedtek, ennek köszönhetően 35 vaddisznó és két gím szarvas került terítékre, tisztelet a vadnak!
Munkánkat a Tracker G1000 Maximal nyomkövető nyakörv segítette.

Diana Kleopátra

Jó vezeték munkával találta meg Rudzik z Dziada Pradziada a hajtásban sebzett nagy kant.

 Gratulálunk - Bassotto di Corleone Iceberg (6 hónapos): 300 m vezetékmunka, dermedtre vezetés.

„A vaddisznó támadókészsége leginkább az őt állóra csaholó kutya iránt megnyilvánuló fékevesztett dühén mérhető le. A kutyát egyformán gyűlöli a vaddisznó, legyen az kan vagy koca, süldő avagy pár hónapos malac. Ha sebzett vagy sarokba szorított disznóról van szó, nemtől és kortól függetlenül biztosan támadja is a kutyát.”

Id. Fuchs Antal

Elindultam vadászni a legtapasztaltabb Tacskómmal. Kissé hűvös, szeles estének néztünk elébe, de azért elindultunk lesvadászatra. Kiértünk a területre, kis séta után felültünk a magaslesre és vártunk. 16:25 perc magasságában hallottam egy nagy reccsenést, gondoltam jönnek a disznók, de nem felénk tartottak. Bevallom őszintén előtte kétszer is ültem ezen a lesen és szintén többször hallottam őket. 17:15 perc felé járt az idő és ismét hallottam töréseket, erősen figyeltem, egyre közelebb jártak. Egyszer csak balra tőlem megpillantottam a domb oldalban két vaddisznót. A másodikat megcéloztam és lőttem, kb. 100-120 m-re volt tőlem. Éreztem, hogy meglőttem. Vártam, összepakoltam a cuccaim és elindultam megkeresni a rálövés helyét. Egyből meg is találtam, volt vér szépen. Később ráraktam a kutyám, hogy hadd dolgozzon egy kicsit. Elindultunk a csapán, mondanom se kell, hogy a disznó a kefe sűrűbe váltott be. (Visszatértek a tavalyi emlékeim egy pillanatra mikor 6 km-t mentünk egy barátommal egy nagy kan után szintén ezen a helyen. Sajnos az a disznó nem lett meg, mert nem tudtam odaérni a kutyámhoz a nagy sűrű miatt, miközben állította a lábon lőtt kant.) Szépen dolgoztuk ki a csapát, volt vér is. Annyit hadd mondjak el, hogy négykézláb tudtunk csak haladni a kutyával, mentünk vagy 600-700 m-t a kefe sűrűben, 10 cm-es hóban. Egyszer csak hallottam egy reccsenést, a disznó még élt, elég közel jártunk hozzá. Ezért hajszára engedtem a Tacskóm, 100 m- hajsza után állította, csaholta is. Nagy nehezen csendben, jó széllel megközelítettem kúszva a disznót, és fekve tudtam csak leadni a kegyelem lövéseket. Többször is megakarta támadni a kutyát, utólag kiderült a vaddisznónak kissé alacsony lövése volt. Tisztelet a vadnak.

Szép, kissé hűvös idő volt, de gondoltam kimegyek vadászni. 3 kutyával indultam el. Egy kis gyaloglás után felültünk a lesre az idősebb kanommal és szukámmal. Szukám, aki egyben a legjobb utánkereső Tacskóm nagyon örült, hogy eljöhetett velem, mert rég vadásztunk együtt a kiskutyák nevelése végett. Csend, nyugalom volt, vártunk. Nyolc óra lehetett, mikor hallottam egy reccsenést, vártunk és hallgatóztunk. Ezután ismételten hallottam egyet és megint. Felvettem a puskám és vártam. Pár perc elteltével a kökény bokorból kilépett egy egyes disznó a les előtt és rám nézett, elfordult, utána megcéloztam és lőttem. Láttam befutni a sűrűbe, a lessel szembe. Vártam 20-30 percet ("meleg" nyomos keresés) és elindultam. Sajnos nem találtam vért a rálövés helyén, de tudtam, hogy jó helyen vagyok, segítettek a kutyáim ismét. Szukám pillanat alatt elindult egy váltón, éreztem a viselkedésén, a vezetéken, hogy nagyon jól megyünk, bíztam benne. 150-250 m megtétele után megtaláltuk a beváltás helyét a sűrűbe és az első kenést is. További, 250 m vezetékmunka után hajszára engedtem a kutyám, mert nem tudtam rendesen haladni a sűrűben, illetve tudtam, hogy dermedten fekszik a közelben a vaddisznó és így is lett, 50 m önálló munka után már hallottam is dermedtre csaholni Tacskóm, magamban mondtam igen megvan! Hát meglett. Rövid, de jó és profi vezetékmunka volt. Tisztelet a vadnak.

Bassotto di Corleone Carmina (Mina) recovered few Ibex in Spain with her owner. Mina is the daughter of Diana Kleopátra (Herman della Val Vezzeno * DIANA Fincsi), who tracked more than 19 big game. The webpage of the kennel where she is living: http://perrosdeaguasblanquillas.blogspot.com/p/bassotto-di-corleone-carmina.html

Carmina (Mina)

Source: http://perrosdeaguasblanquillas.blogspot.com/p/bassotto-di-corleone-carmina.html

Vércsapa hossza: 1,3 km, ideje: 24 óra, felhasznált vér mennyisége: 250 ml./Blood tracking length: 1.3 km, time: 24 hours, used blood: 250 ml.

Diana Kleopátra és édesapám

Vércsapa hossza: 600 m, állási ideje: 8 óra, vér mennyisége: 1dl

Jó vezetékmunka eső után

 Csapa hossza: 410 m, 4 töréssel, felhasznált vér mennyisége 1 dl, csapa ideje 5 óra. 

Megcsörrent a telefonom - sebzés. Vadásztársam, barátom jött értünk, kora este. Kissé fáradtan, de elindultunk, 20 perc elteltével kiértünk a területre. Barátom, szürkületben adott le egy lövést egy disznóra, süldőre, mely a lövés után a szórón egyből elfeküdt. Pár másodperc elteltével a disznó felugrott, ismételten rálött, de elmondása szerint nem talált és a vad elfutott. A rálövés helyén és ennek környékén kisebb, tenyérni vérfoltokat találtunk. Elmondása szerint a lestől enyhén balra váltott be a disznó a sürűbe. Ekkor már kutyám kissé izgatott volt. Megmutattam neki a rálövés helyét, vért és megkezdtük a munkát. 1-2 méter után a vér megszűnt, kutyám szépen dolgozott, de mivel nem volt vér, illetve nagyon sok nyom volt, valahogy éreztem nem jó irányba haladtunk, ezért újra elindultunk, de ismét balra ment a kutya, 50-60 méter megtétele után visszatértünk a szóróhoz, onnan ismételten ugyan abba az irányba indultunk el mégegyszer. Gyakorlatilag 4.-re vette fel kiskutyám a csapát, végül az is kiderült, hogy a disznó majdnem a lessel szemben, kissé balra váltott be, de a lényeg, éreztem, hogy jó úton haladunk. 100-200 m megtétele után sem volt vér, egyszer csak mutatott a kutyám valamit, megálltam megnéztem és egy csepp vér volt, jelöltem, megdicsértem és mentünk tovább. Ezútán, írtuk a köröket jobbra, aztán balra és ismét, persze vér sehol. Valahogy éreztem, hogy valami nincs rendben, se vér, se kenés, csak a körök. Két dolgot tudtam, hogy jó úton haladunk, meg azt is, hogy a disznó beteg, de nem mindennapi sebzése lehet. Szépen haladtunk tovább a csapán, kb. 2 km megtétele után ismét mutatott a kutyám egy-két csepp vért. Ekkor már jól bent voltunk a sűrűben, gyakran térden kúszva tudtam csak haladni, de éreztem, hogy közel vagyunk a megoldáshoz. További, 500-600 m megtétele után egyszer csak kutyám csaholta a disznót a sebágyban. A disznó még élt, bent feküdt a vackában, hazaért, de már hajszára nem került sor, mivel nagyon beteg volt, nem tudott felállni. Megadtuk a kegyelemlövést, vártunk, majd megvizsgáltam a vaddisznót. A disznónak a bal füle töve volt ellőve, kissé leszakadva, nem nagyon vérzett, ezért nem találtunk vért, viszont a jelek, illetve a vaddisznó viselkedése arra utalt, hogy agyrázkodása volt. Ezért is ment körbe-körbe. A vezetékmunka kb. 3 km hosszúra sikerült, hajszára nem került sor. Kaliber: 30-06. Tisztelet a vadnak és az elejtőnek, zúgjon neki az erdő odaát.

Nimród, 11. szám 2013

Kutya: BASSOTTO DI CORLEONE CAPO

DIANA KLEOPÁTRA

Rövid vezetékmunka, utána jó hajsza, 2. állításkor értem őket utol, közben ránk sötétedett. Gyomor lövése volt a baknak. Tisztelet a vadnak!

A vízi munka jelentése: a lőtt szárnyas vadat – vadkacsát Tacskónk a vízből kihozza. Ehhez kutyánknak két dolgot kell jól tudnia: úszni és apportírozni. Az apportozást már fiatal korban célszerű elkezdeni, először valamilyen bottal kezdjük a tanítást. Ebben a korban könnyen kihasználható az, hogy a kutya szereti a szájába venni a dolgokat, illetve szeret játszani. Ezt kell kihasználnunk a kepzés alatt. Például, ha elhúzzuk az orra előtt az apportírozásra szánt tárgyat, akkor érdeklődését felkeltjük és utána fog kapni. Ekkor eldobjuk neki a botot, de nem túl messzire, azért hogy lássa, majd bíztatjuk: „hozd”. Ösztönösen utána fog menni és szájába fogja venni, majd elszalad vele. Próbáljuk magunkhoz hívni és elvenni tőle a botot. Ezután többször is ismételjük meg a feladatot, hogy rögzüljön benne. De ne túl sokszor ismételtessük el vele a feladatot, nehogy megunja. Ha már biztosan behozza a tárgyakat, akkor áttérhetünk a szőrmés és tollas dolgokra, hogy ezeket is megszokja.

Célszerű egy tóra vinni tacskónkat, akár belemenni vele a vízbe, olyan mélységig, ahol neki már úsznia kell. Ha már biztonságosan úszik, akkor apportíroztassunk vele botot a vízből. Ha sikeresen elvégzi a feladatot, akkor jöhet a valódi vízi munka.

Ehhez azonban segítőkre lesz szükségünk. Kérjük meg segítőinket a következőkre: az egyikük adjon le egy lövést, majd a másikuk a kacsát fogja bedobni a vízbe. A kacsa lehet frissen lőtt vagy lefagyasztás után felengedett. Két segítőnk a takarásban helyezkedjen el. A lövés után a kacsát azonnal be kell dobni a vízbe, de a kutya ne lássa, hogy emberek keze is benne van a dologban. Ezután küldhetjük a kutyánkat a kacsáért, ha jó volt az idomítás, akkor a siker garantált.

A vízi munkán a vízbe menési készséget és az apportkészséget nézik, az előbbi magasabb szorzóval számít. Nem önálló vizsgaszám, csak összetett illetve sokoldalú verseny keretében rendezhető. A feladat ugyan ez és a követelmény is.

BASSOTTO DI CORLEONE CIELO (DIANA KLEOPÁTRA x APACHE HYCON)

Kihozta a kacsát a vízből, úgy hogy először úszott!

DIANA KLEOPÁTRA

Kidolgozott vércsapa hossza: 700-800 m, vér mennyisége: 1dl, nyom állási ideje: 22 óra

„Az így készült nyom a legélethűbb, szinte teljesen hasonló a vad által hagyotthoz. Lehet vért csepegtetve, de vér nélkül is készíteni. Tetszés szerint választhatom meg a munka helyét, idejét, hosszát. Hasonlóképpen a vad nyomához, ebben az esetben is hátramaradnak un. földi jelek, vagyis csülök talajbevágásai és a sérült talaj és a vágott, zúzott növényi részek illatanyagai.”-
/Bőhm István - A Hannoveri véreb/

Született: 2009.02.09

(GISMO VON SUNDERHAAR x MAROSMENTI-RUDIFOGÓ TIXI)

Standard szálkásszőrű tacskó, kan, vaddisznó színű

Súly: 8kg

 SFK, SCHWHK-H CACT 100p

3XBHFK-H

Nagyvad VAV győztes

Összetett munka tacskó

Kb. 40 db sikeres utánkeresés, megtalált nagyvad

Este megcsörrent a telefonom, egy barátom hívott, hogy egy külföldi vendég megsebzett egy őzbakot a vadásztársaságuknál és nem találják. Megbeszéltük a részleteket és reggel találkoztunk. Tapasztalt Tacskó szukámat vittem magammal. Össze készülődtem, felcsatoltam a kutyára a vezetéket és elindultunk a rálövés helyéhez, amit az este megjelöltek. Megvizsgáltam, a rálövés helyét, nagyon sok szőrt találtam, körül belül egy 1 m sugarú körben csak szőr volt, sehol sem találtam vért. Horzs lövésnek véltem.

Rátettem a kutyám a 10-11 órás csapára és elindultunk, 20 m után a beváltás helye egy fiatal akácosban volt, a csapát követve 5 m-t jobbra fordulva tovább haladtunk egy váltón. A váltót keresztezte egy kidőlt fa, a fán ismét szőrt találtunk, tehát jól megyünk, de sajnos vér nem volt sehol. 20-30 m után megtaláltuk az első sebágyat, de ott is csak sok szőrt találtunk, haladtunk tovább. 30-40 m után megint találtunk egy sebágyat sok szőrrel, sehol nem volt egy csepp vér sem. A jelek arra utaltak, amire gondoltam, horzs lövése volt a vadnak. Tovább haladtunk a csapán, de további szőrt, se vért nem találtunk, sajnos abba kellett hagynunk a keresést, de kontroll munkának nagyon jó volt. Remélhetőleg a bak pedig valahol tovább folytatja erdei életét.

Este olyan 22:00 óra körül hívott egy barátomnak az ismerőse, vadászkolléga, hogy megsebzett egy disznót. 80-100 méterről lesről lőtt rá egy egyes disznóra, egy kanra. A rálövés helyén pár csepp vért talált.

Megbeszéltük, hogy reggel 6 órakor találkozunk a faluban és megnézzük a sebzést. Annyit mondott a sebző, hogy valószínűleg kissé hátul érte a lövés a disznót, legalábbis a jelek erre utaltak a lövés után. Pár perc kocsikázás elteltével kiértünk a terepre, ahol megkezdhettük a munkát. Megmutatta a rálövés helyét a tarlón, ahol gombostűfejnyi méretű vércseppek voltak láthatóak, ráraktam a kutyámat és elindultunk a csapán. 20-30 m után találtunk ismét párcsepp vért, ezután a kutyám lefelé indult el egy kis akácosban, itt nem találtunk vért, de éreztem, hogy jól megyünk, mert nagyon magabiztosan dolgozott Diana Kleopátra. 220 m után elértünk egy nádas, mocsaras, lápos részhez, ahol nagy sár és 3-4 cm víz volt. Igazi búvóhely, dagonya egy disznó számára. Itt megbeszéltük a sebzővel, mivel nincs vér, illetve a kutyám is jól ment a csapán, hogy elengedem. Két dolog történhet, ha nem nagyon beteg, nem seblázas a vad, akkor tovább megy a lápos részen és bevált ismét az akácosba. A másik variáció pedig az, hogy seblázas a disznó és bent fekszik a nádasban. Azt tudtam, hogyha elengedem a kutyámat, akkor légszimattal megtalálja egyből a vaddisznót, ha bent fekszik. Rendkívül nagy hévvel elindult a nádason lefelé a kutyám, mi pedig megpróbáltuk követni őt a nádas mentén, szerencsére jól tudtunk haladni a nehéz körülmények miatt. Párszor beragadtunk a sárba, de hát akkor milyen lehet a rövidlábú Tacskómnak. 30 m-t tehettünk meg, miután állóra csaholta Tacskóm a sebzetett, abban a pillanatban láttam, hogy a disznó próbálja többször is felszúrni. Kutyám forgatta bent a disznót a mocsaras részben, annyit vettem észre, hogy a disznó beteg, lázas, nem volt tiszta a mozgása. Innen sajnos nem tudtunk lőni. Pár perc elteltével a disznó átment a nádas másik felére és lefeküdt, miközben kutyám fogta, csaholta gyorsan visszamentünk a másik oldalra és ráengedtem még a másik kutyámat is, egy tapasztalt kant. Azt tudni kell, hogy ezek a kutyák sokat dolgoznak együtt és össze vannak szokva, tehát nincs versengés köztük. 5-6 m után megpillantottuk a disznót, melyet a kutyáim fogtak, ahogy a disznó észrevett minket, abban a pillanatban megpróbált volna felállni és elmenekülni, de nem tudott a sebláz miatt, de az érdekes az volt, hogy annyi ereje volt még, hogy a szuka kutyám felé még egyet szúrjon, de szerencsénkre nem történt baj, mert a kutya rutinosan félre ugrott. Ezzel egy időben a sebzőből elejtő lett, mivel megadta a kegyelemlövést.

Elejtés helye:

Sejtettem, hogy egy hátsó comb lövött disznóról van szó és ez így is lett. Bal hátsó combját érte a lövés, nagyon bevérezett a disznó, kan volt valóban. 150 kg volt zsigerelve, 19 cm-s agyarakkal.

Történet képekben: 

Terítéken a vaddisznó:

A Tacskó, mint utánkereső vadászkutya tökéletesen alkalmas a sebzett vad megkeresésére. Ezen képességét mérik fel és értékelik a vércsapa munkavizsga alkalmával. A vércsapa vizsga célja, hogy a sebzett, vérző nagyvadat a sebzés után több órával megtalálja.  

Szép este volt. Már mikor elindultuk otthonról, gondoltam magamban, hogy ma korán fognak mozogni a vadak, hát így is történt.

Öt szarvast láttunk mielőtt jöttek a disznók: egy tehenet egy idei borjúval, 15 perccel később megjelent ismét két tehén a szórónkon, egy órán keresztül csipegettek, majd tovább álltak. Ezután ismét hallottunk egy kis törést egy bika jelent meg előttünk, de nem sokáig láttuk.

Már majdnem kezdtük feladni a vadász reményt, de ma jönni fognak a disznók, egyszer csak mondom édesapámnak "jönnek, hallom őket", nagy erdő zúgások...verekedtek a disznók. De ma nem felénk tartottak a hang alapján távolodtak tőlünk.

Egész későre járt már, egyszer csak a másik irányból hallottuk, hogy felénk tart valami, sejtettük, hogy vaddisznó, kis idő múlva, meg is jelent előttünk, tisztán láttuk távcsővünkben. Egész közel volt lesünkhöz, egy egyes disznó volt. Mondtam édesapámnak célozza meg és lőjön. Majd lőtt, hallottuk a becsapódást, a lestől jobbra ment el a sűrűben, tudtuk, hogy megvan a disznó.