Tacskó
Eredete
A tacskó (Dachshund, Teckel, Bassotto) kicsi, rövid lábú vadászkutya változatainak eredete a régmúlt időkbe nyúlik vissza. Egyiptomban is találtak már olyan emlékeket, melyeken megtalálható ez a rövid lábú, hosszú hátú kutya, ezért is állítják azt sokan, hogy a mai tacskó őse több ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza. Származása vitatott, egyesek szerint a Német tacskó és a Francia bassetek, jelentése: alacsony kutya, rokona valamikor ugyanaz a kutya volt. Grayce Greenberg, a fajta történetének jeles amerikai kutatója úgy véli, hogy a szálkásszőrű tacskók a drótszőrű bassetektől származnak.
Közkedvelt elnevezése a dakszli, amely az eredeti Német névből, a Dachshund-ból ered, amely borzkutyát jelent. Azaz olyan kutyát, amely kotorékmunka során a róka és borz nyomában - zsákmányát a föld alá is követi, bemegy a föld alá. Hiszen a fajta méret jellegzetessége a rövid végtagjaik miatt a kicsi föld alatti járatokban, odúkban jól kiaknázható.
A tacskó mai formája a céltudatos fajtatenyésztés kezdeti időszakában és az egyletek alapításának idején XIX. század vége óta lehet beszélni, amikor elkezdődött a standardot felépítő fajtatenyésztés, majd érvénybe lépett a fajta standardje, amely minden egyes példány számára azonos megjelenést ír elő.
Közben Angliában létrejött a törzskönyvezés rendszere, amely máig a tenyésztés megtervezésének alapját és egyben a származás igazolását jelenti. Amikor a fajta megjelent Angliában 1839-ben, a nevében előforduló hund szót houndnak, azaz "kopónak" fordították, aminek köszönhetően a fajta a kopók csoportjába került. 100 éve vitatják, hogy helyes-e ez a csoportosítás.
Kutyakiállításon már 1866-ban szerepeltek tacskók a "külföldi vadászkutyák" osztályában. Az Angol Kennel Klub az 1873-as kristálypalotabeli kiállításon ismerte el a fajtát, a németeket is megelőzve 1881-ben megalakult az első fajtaklub: az English Dachshund Club. Az Egyesült Államokban és Kanadában az 1870-es években kezdett elterjedni a tacskó.
A "Deutscher Teckelklub", a Német Tacskóklub 1888-ban, Berlinben megvalósult, határozottan innen számítható a fajta tenyésztésének ideje.
A II. világháború után természetesen más tacskótenyésztő egyesületek is alakultak. Az említett Német Tacskóklub segítette a tenyésztést, kiállításokról gondoskodott és nem utolsósorban vizsgákról. 1889 óta törzskönyvet is vezet.
Az első vérebvizsgát 1893-ban tehették le a tacskók.
