Szép, kissé hűvös idő volt, de gondoltam kimegyek vadászni. 3 kutyával indultam el. Egy kis gyaloglás után felültünk a lesre az idősebb kanommal és szukámmal. Szukám, aki egyben a legjobb utánkereső Tacskóm nagyon örült, hogy eljöhetett velem, mert rég vadásztunk együtt a kiskutyák nevelése végett. Csend, nyugalom volt, vártunk. Nyolc óra lehetett, mikor hallottam egy reccsenést, vártunk és hallgatóztunk. Ezután ismételten hallottam egyet és megint. Felvettem a puskám és vártam. Pár perc elteltével a kökény bokorból kilépett egy egyes disznó a les előtt és rám nézett, elfordult, utána megcéloztam és lőttem. Láttam befutni a sűrűbe, a lessel szembe. Vártam 20-30 percet ("meleg" nyomos keresés) és elindultam. Sajnos nem találtam vért a rálövés helyén, de tudtam, hogy jó helyen vagyok, segítettek a kutyáim ismét. Szukám pillanat alatt elindult egy váltón, éreztem a viselkedésén, a vezetéken, hogy nagyon jól megyünk, bíztam benne. 150-250 m megtétele után megtaláltuk a beváltás helyét a sűrűbe és az első kenést is. További, 250 m vezetékmunka után hajszára engedtem a kutyám, mert nem tudtam rendesen haladni a sűrűben, illetve tudtam, hogy dermedten fekszik a közelben a vaddisznó és így is lett, 50 m önálló munka után már hallottam is dermedtre csaholni Tacskóm, magamban mondtam igen megvan! Hát meglett. Rövid, de jó és profi vezetékmunka volt. Tisztelet a vadnak.
